Magyar állampolgárok érvényes útlevél vagy személyi igazolvány birtokában utazhatnak be.
Biztonság
A közbiztonság a világon a legjobbak közé tartozik, mindössze a szokásos elővigyázatosságra van szükség.
Diplomáciai képviselet
Nagykövetség és Konzuli hivatal, Helsinki
Cím: 00340 Helsinki , Kuusisaarenkuja 6.
Telefon: 00-358-9-48-41-44
Ügyelet:00-358-40-820-9569
Fax: 48-04-97
Egészségügy és orvosi ellátás
A magyar társadalombiztosítással rendelkező utazók ugyanolyan feltétellel jogosultak igénybe venni a helyi egészségügyi szolgáltatásokat, mint a finn állampolgárok. Ehhez az Országos Egészségügyi Pénztár (OEP) megyei irodájában lehet kiváltani az Európai egészségbiztosítási kártyát személyi igazolvánnyal vagy útlevéllel, TAJ-számmal, munkáltatói-, nyugdíjas- vagy diákigazolással. Az egészségügyi ellátásért változó mértékű önrészt kell fizetni. Célszerű külön baleset-, betegség- és poggyászbiztosítást is kötni, amely bizonyos esetekben önrész nélküli ellátást tehet lehetővé, illetve amely az egészségügyi ellátás mellett egyéb károkra is fedezetet nyújt.
Főváros
Helsinki (570 ezer lakos)
Hivatalos nyelv
Finn és svéd. Gyakorlatilag mindenki beszél angolul.
Gyerekek
Finnország rendkívül gyerekbarát hely. Nagyon sok helyen van színvonalas játszótér, játszószoba, pelenkázóhely. A közlekedési eszközök tiszták és kényelmesek.
Időjárás
Helsinkiben nyáron 21, télen -3, Észak-Finnországban nyáron 14, télen -12 fok az átlagos napi csúcshőmérséklet. Nyáron rövidujjú inget és pulóvert, illetve esőkabátot egyaránt érdemes vinni. Télen a normál téli utcai ruházat elegendő. A programokhoz (pl. hómobilozás) a szervezők biztosítják a különleges ruhát.
Nyáron délen napi 20, északon 24 órán át van világos. Decemberben Helsinkiben kb. napi 4 órán át van világos, míg északon néhány héten át nem kel fel a nap. Csapadék bármikor előfordulhat.
Időzóna
Az időeltolódás Magyarországhoz képest +1 óra Finnországban.
Költségek
Finnországban a nyugat-európai színvonalnak megfelelő árakkal találkozunk. Az éttermi étkezés és az alkohol drága, de a piacokon és a szupermarketekben kedvezőbbek az árak. Sok esetben lehet a magyarországiaknál alacsonyabb áron venni jó minőségű ruhát.
Finnországban az utak nagyon jó minőségűek. A finnek nyugodtan, kiszámíthatóan vezetnek. A forgalom még a városokban is igen kicsi. A megengedett sebesség túllépését (lakott területen 50 km/h, lakott területen kívül 80 km/h, autópályán 120 km/h) szigorúan büntetik.
A vasút megbízható, pontos, tiszta, kényelmes. Nagyobb távolságra érdemes repülővel menni.
Utazás
Budapest és Helsinki között repülővel érdemes menni. Számtalan vidéki városba van átszállási lehetőség, ám előfordulhat, hogy az oda és/vagy a visszaúton Helsinkiben kell éjszakázni.
A helsinki repülőtérről a legolcsóbban a 615-ös és a 617-es busszal juthatunk be a központba (kb. 3-5). A Finnair busza a Főpályaudvarhoz megy. Kényelmesebb, de drágább: az ára kb. 6-7 euró. Több ember esetén érdemes Airport Taxival menni, amellyel kb. 30 euróért juthatunk el az általunk megadott címre.
Hasznos címek, telefonszámok
Nagykövetség: Helsinki, Kuusisaarenkuja 6, 00340
Előhívó: (00)-(358)-(9)
Telefon: 48-41-44 (helyi idő szerint: 08.00-16.30, pénteken 14-ig)
Ügyelet: (00)-(358)-40-041-4402 (mobil, sürgős ügyekben hétvégén, ünnepnapokon és munkaidő után)
Finnország Európa egyik legbiztonságosabb országa, kiemelkedően jó a közbiztonság. A turistákat jellemző alapvető óvatosság azonban itt sem árt, figyeljünk az értékeinkre.
Finnország (finnül: Suomi, svédül: Finland, hivatalosan Finn Köztársaság) észak-európai ország. Délnyugatról a Balti-tenger, délkeletről a Finn-öböl, nyugatról a Botteni-öböl határolja. Szárazföldön határos Svédországgal, Norvégiával és Oroszországgal, tengeren pedig Észtországgal. Fővárosa Helsinki, és a második legnagyobb nagyobb város Tampere, kb. 180 km-re északra Helsinkitől. „Az ezer tó országaként” emlegetik.A délnyugati partvidék közelében fekvő Åland szigetcsoport magas szintű autonómiát élvez.Egészen délen keskeny sávban közép-európai jellegű vegyes lombhullató erdő díszlik. Az ország legnagyobb részén tajga nő, az orosz tajga folytatása.1995-ben belépett az Európai Unióba. Két hivatalos nyelv van: a finn, ami a népesség 89%-ának, és a svéd, ami a lakosság 6%-ának anyanyelve.
cimke felhö
Finnország,ho,karacsonyiunnep,nederland,finn lappföld,jeg,fahaz,telapo,gejzir,eszaki,keres,turista,finnorszagi utazas, finnül: Suomi, svédül: Finland,határos Svédországgal, Norvégiával,Oroszországgal, tengeren pedig Észtországgal,Az ezer tó országa,mikullasho,karacsonyi unnep,nederland,finn lappföld,jeg, fahaz,telapo,eszaki gejzir,keres,turista,finnorszagi utazas,
A mai Finnország területére – az utolsó jégkorszaki jégtakaró visszahúzódása után – az első emberek a Kr. e. 9. évezredben érkeztek. Kr. e. 8000 körül létrehozták a kundai régészeti kultúrához tartozó suomusjärvi kultúrát, mely kb. a Kr. e. 6. évezred végéig létezett. A lakosság kontinuitását hangsúlyozó egyik legújabb elmélet szerint lehet, hogy e népesség a finnugor alapnyelvet megelőző uráli alapnyelvet beszélte. A korai fésűs kerámia kultúra korszaka a Kr. e. 5. évezred végéig tartott, majd keletről átvették az agyagedények új díszítő stílusát – megkezdődött a tipikus fésűs kerámia kultúra korszaka, mely kb. a Kr. e. 4. évezred közepéig tartott. Ez a változás a finn kutatók szerint egy új, finnugor nyelvet beszélő népesség bevándorlására utal a Finn-öböl környékére. A Kr. e. 4. évezred végétől balti hatás ([csónak alakú] harcibalta kultúra) érte a fésűs kerámia kultúrájának népességét, majd a kettő összeolvadásából – a Kr. e. 3. évezred közepe táján – megszületett a kiukaineni kultúra. Lassanként terjed a kezdetleges állattenyésztés és a földművelés. Kr. e. 1000 körül váltak ki a lappok (számik) ősei az ún. közfinn nyelvi közösségből. A Kr. e. 2. évezred második felében Délnyugat-Finnország szoros kapcsolatban állt Közép-Svédországgal – terjedt a bronz használata. A Kr. e. 1. évezred közepén kezdték használni a vasat, majd a Kr. u. 1. évezred folyamán a földművelő életmód a szárazföld belsejében is terjedt, és a 8–9. században elérte Dél-Karjalát.
csónak alakú harci balta
Az ún. viking-korban (9–11. sz.) a keletre vezető kereskedelmi út a Finn-öböl északi partján haladt keresztül. A vikingek (normannok) lassan csökkenő szerepét a kereskedelemben később a finnek suomi, häme és karjalai törzse próbálta betölteni e térségben. A 11–12. században kezdődött az ún. keresztes háborúk kora. A korszak jellegzetessége, hogy fokozódott a svéd állam és Novgorod, valamint a katolikus és az ortodox egyház érdeklődése a finnek lakta területek iránt. 1150 körül került sor a későbbi IX. Erik svéd király és (Szent) Henrik püspök Délnyugat-Finnország elleni első keresztes hadjáratára. Turkuban és környékén megkezdődött az egyházi szervezet kiépítése. A 12–13. századtól több hullámban telepesek érkeztek Svédországból, akik elsősorban a Finn-öböl és a Botteni-öböl partvidékén telepedtek le. III. Sándor pápa bullájában (1171–72) megemlíti a finnekkel kapcsolatban, hogy csak lassan terjed körükben a kereszténység.
pähkinäsaari béke 1323
A finneket 1226–27-ben Novgorod felől is támadás érte. Az oroszok betörtek Häme területére, a források pedig a Karjalában végzett tömeges erőszakos térítésről számolnak be. A svédek Birger jarl vezette második keresztes hadjárata a 13. század közepén Häme elfoglalásával ért véget, ekkor a svéd felségterület már a Kymi folyóig terjedt. A karjalai területekért indított harmadik keresztes hadjáratra 1293-ban került sor. A hódítások biztosítására Torgils (Tyrgils) Knutsson svéd kormányzó vezetésével elkezdték építeni Viipuri (Viborg) várát. A Svédország és Novgorod közötti háborúskodásoknak a Pähkinäsaariban (svéd, orosz és német nevén is emlegetik: Nöteborg, Orehovec, Schlüsselburg, ma Petrokreposzty) kötött béke vetett véget, amelyben meghatározták a két állam közötti határt. Karjala nagy része Novgorod befolyása alá került. Finnországot Österland (Keleti tartomány) néven Svédországhoz csatolták.
Svédországban 1351-ben lépett érvénybe – első írásos törvényként – Magnus Eriksson király föld- és várostörvénye. A Keleti tartomány arra jogosult személyei 1362-től vehettek részt a svédországi királyválasztásban. A helyi közigazgatás irányítása a királyi kézen lévő várakból történt, a nagy hatalmú várurak azonban (pl. a Grip, Tott és Bielke család) gyakorlatilag függetlenítették magukat a királyi hatalomtól. Az adóterhek változó nagyságúak voltak, de a parasztok megőrizték személyi szabadságukat, nem alakult ki jobbágyság. A fontos hatalmi tényezővé fejlődött turkui püspökség a finn kultúra bölcsőjévé vált. Ekkor már finn fiatalok is tanulhattak híres európai egyetemeken. A kereskedelem a városokban kezdett összpontosulni (Turku, Porvoo, Viipuri, Rauma, Ulvila, Naantali).
1397-ben Svédország Dániával és Norvégiával együtt létrehozta az elsősorban dán érdekeket szolgáló kalmari uniót, amelyben az 1430-as évektől állandósultak a háborúk. 1438-ban Satakuntában parasztfelkelés tört ki, melynek eredményeképpen a finnországi parasztság is elküldhette képviselőit a svéd országgyűlésre. A Sture család kiemelkedő tagjai által vezetett unióellenes harcokban Finnország Svédország gazdasági bázisául szolgált. A 15. század elején Finnország saját legfelsőbb bíróságot kapott.
Erik Axelsson Tott kormányzó 1475-ben kezdte építtetni Olavinlinna várát Svédország további keleti terjeszkedésének támogatására. A Moszkvai Nagyfejedelemség és Svédország között kitört háborút (az ún. „régi viszálykodást”, 1495–1497) lezáró novgorodi béke nem változtatott a korábbi határokon, azonban a békekötés ellenére a svéd Keleti tartomány (Finnország) határai a gyakorlatban folyamatosan tolódtak keletre és északra.
Mikael Agricola
A kalmari unió felbomlása után Svéd-Finnországban I. Vasa Gusztáv lett az uralkodó (1523–1560), aki 1527-től protestáns abszolutizmust vezetett be, kisajátította az egyházi javak nagy részét, és megteremtette Svédország nagyhatalommá válásának feltételeit. A reformációt Finnországban Mikael Agricola turkui püspök vezette. Az ő fordításában jelent meg 1548-ban finn nyelven az Újszövetség. A király 1550-ben megalapította Helsinki (Helsingfors) városát, hogy ezzel is támogassa a németek visszaszorítását a Balti-tengeri kereskedelemben. A finnországi városok életében és gazdaságában fontos szerepet játszott a németajkú lakosság is.
täyssinäi béke 1595
1555–57-ben újabb háború zajlott Svédország és Oroszország között, mely elsősorban Savóban okozott nagy pusztítást. 1556-ban I. Vasa Gusztáv hercegség rangjára emelte Finnországot, melynek hercegévé fiát, Jánost (a későbbi III. János svéd királyt, 1568–1592) tette meg. János Turkuban feleségével, Jagelló Katalinnal fényes reneszánsz udvart tartott fenn. III. János király 1581-től használta a Finnország nagyhercege címet. A század utolsó negyedében vívott svéd–orosz háború („hosszú viszálykodás”, 1570–1590) terheit elsősorban a finnek viselték. Az 1595-ös täyssinäi (tjavzinszki) béke alapján Svéd-Finnország keleti határa Savo keleti lakott területei mentén haladt északnak, egészen a Jeges-tengerig.
sztolbovói béke 1617
1596–97-ben zajlott a finn történelem legnagyobb parasztháborúja („buzogányháború”), amelyet Klaus Fleming helytartó vert le. A századvégi belső viszályokból győztesként kikerülve Károly herceg (1604-től IX. Károly) 1599-ben megszerezte Finnországot a katolikus III. Zsigmond király híveitől, és 50 nemest kivégeztetett. A 17. század elején vívott újabb svéd-orosz háborúskodást lezáró sztolbovói békében (1617) Oroszország lemondott a Ladoga-tó nyugati és északi partvidékéről és Ingermanlandról (Inkeriről). Ezeken az ütközőzónáknak tekintett területeken a svéd állam nagy adókat vetett ki, és erőszakosan terjesztette az evangélikus hitet, ezért a helyi (főleg karjalai) lakosság tömegesen menekült az Oroszországhoz tartozó területekre. Az elköltözöttek helyére evangélikus finneket telepítettek (inkeri finnek).
II. Gusztáv Adolf (1617–1632) svéd király uralkodása idején Finnországot közvetlenül a birodalmi adminisztrációhoz csatolták. A Keleti tartományban svéd lett a hivatalos nyelv, ismét svéd ajkú lakosság áramlott Finnországba. A század első felében és közepén P. Brahe főkormányzói tevékenysége (1637–1640, 1648–1654) minden téren jótékony hatást gyakorolt a finnországi fejlődésre. 1640-ben megalapították a Turkui Akadémiát (a Helsinki Egyetem jogelődjét). 1642-ben megjelent a teljes Biblia finn nyelven. Finnország jelentős kereskedelmet bonyolított le Stockholmon keresztül. 1680-ban került sor az ún. nagy redukcióra, amelyben XI. Károly (1660–1697) nyomására a rendek beleegyeztek abba, hogy a korábban elajándékozott birtokok ismét visszakerüljenek a korona birtokába, majd 1682-ben önkényuralkodóvá nyilvánították a királyt. A hatalom központosításával svédesítési hullám is együtt járt, mely tiltakozást váltott ki az ún. fennofilek körében. Az 1696–97-es nagy éhínségben elpusztult a finnek közel egyharmada.
uusikaupunki béke 1721
A nagy északi háborúban (1700–1721) egész Finnország orosz kézre került: az 1714-től 1721-ig tartó ún. „nagy viszálykodás” idején a legtöbb pusztítás Pohjanmaa (Ostrobotnia) és Ahvenanmaa (Åland) vidékeit érte. Az 1721-ben, Uusikaupunkiban (Nystadt) megkötött béke alapján Oroszországhoz került Ingermanland, Délkelet-Finnország valamint Karjala nagyobbik része. Finnország továbbra is Svédország része maradt, mely ugyan elvesztette nagyhatalmi pozícióját, de mégis revánsra készült Oroszország ellen. A következő orosz–svéd háborút (1741–43) lezáró turkui békében Hamina és Lappeenranta városa is Oroszországhoz került, az új határt a Kymi folyó mentén húzták meg.
turkui béke 1743
A rendek 1738-ban kezdődött uralmának, amely korlátozta a királyi hatalmat, III. Gusztáv (1771–1791) államcsínye vetett véget 1772-ben. A század folyamán a politikai csatározások ellenére Finnország gazdasága fejlődött, létrejöttek az alapvető iparágak (fém- és faipar, textilművesség), és 1765-től külkereskedelmi jogot kaptak Pohjanmaa (Ostrobotnia) városai. Elsősorban kátrányt és fűrészipari termékeket vittek ki Finnországból. Az újabb orosz–svéd háború idején a III. Gusztáv (1771–1792) királlyal szemben álló finnországi tisztek megalapították az Anjalai Szövetséget, mely Finnország autonómiáját orosz fennhatóság alatt kívánta megvalósítani. Ezen irányzat legkiemelkedőbb képviselője G. M. Sprengtporten volt, aki már 1786-tól orosz szolgálatban állt.
haminai béke
1809
A 19. század elejének Napóleon által indított háborúi és a hatalmi viszonyok átrendeződése megváltoztatta Finnország helyzetét is. A tilsiti békében (1807) Finnország Oroszország érdekszférájába került. Az 1808–09-es ún. „Finnország háborújában” a finn területeket oroszok szállták meg. A haminai békében (1809) Svédország lemondott Finnországról Ahvenanmaa szigetével (Ålanddal) együtt. Az 1809-es porvooi országgyűlésen I. Sándor cár esküt tett a finn (svéd) alkotmány betartására, és a finn népet a nemzet rangjára emelte. Finnország négykamarás rendi országgyűléssel és saját kormánnyal (szenátus) rendelkező autonóm nagyhercegségként lett Oroszország része: az evangélikus egyház és a korábbi adminisztráció és igazságszolgáltatás, valamint a svéd nyelv hivatalos státusa érintetlen maradt. Maga a cár vette fel a nagyhercegi címet, a finnországi közigazgatás élére pedig főkormányzót nevezett ki. Szentpétervárott létrehozták a Finn Ügyek Bizottságát.
A porvooi országggyűlés
Emanuel Thelning festménye
A Finnországgal mintegy kísérletező liberális cári politika (I. Sándor) a későbbiekben sok vitát eredményezett: az oroszok visszavonható kegynek, a finnek szinte szövetségi szerződésnek értelmezték. 1812-ben a nagyhercegség fővárosa Turku után Helsinki lett, és egyesítették Finnországgal a korábban elcsatolt Viipuri (Viborgi) Kormányzóságot (Régi-Finnország). A vámhatárok megszüntetése jótékonyan hatott a finn iparra és kereskedelemre. 1811-ben megalapították a Finn Bankot. Nyugat-Finnországban a kereskedelemben és a közlekedésben svéd orientáció érvényesült, míg Kelet-Finnország egyre inkább Szentpétervár felé fordult.
J. W. Snellman
I. Miklós cár idején fokozódott a finn autonómiára nehezedő nyomás. A nemzeti ébredés első hullámát követően (ez az ún. turkui romantika időszaka) 1831-ben megalapították a Finn Irodalmi Társaságot. 1835-ben jelent meg a Kalevala első, majd 1849-ben bővített kiadása. Az eposz és gyűjtője-összeállítója, Elias Lönnrot rendkívüli módon hozzájárult a nemzeti öntudat erősödéséhez, a nemzeti mozgalom kialakulásához.
A krími háború idején, amikor Oroszország ellenfelei Törökország segítségére siettek, az oroszok ellen fellépő angol–francia flotta ágyúzta Finnország partvidékét. Az 1860–1880 közötti időszakra gyors gazdasági és kulturális fejlődés volt jellemző. A pénzreformmal (1860–1865) Finnországnak saját pénze lett, a márka. Fejlődött az ország közlekedése is. A Saimaa-csatorna megnyitását (1856) követte a Helsinkit Hämeenlinnával összekötő első vasútvonal átadása. 1867–68-ban volt Finnországban az utolsó nagy éhínség.
Az országgyűlés több mint fél évszázad utáni újbóli összehívása (1863–64) visszatérést jelentett az alkotmányos kormányzáshoz. II. Sándor cár liberális törvényei és rendeletei elősegítették az új társadalmi formára való áttérést. Az 1863-as nyelvrendelet a svéd mellett másik hivatalos nyelvvé a finnt tette meg. 1878-tól Finnország saját hadsereggel rendelkezett. A J. V. Snellman által ösztönzött, a finn nyelvű kultúra és a gazdaság fejlődését célul tűző ún. fennomán mozgalom Y. S. Yrjö-Koskinen vezetésével Finn Párttá alakult. Válaszul kialakult a svéd érzelmű értelmiség mozgalma és kezdetben a liberálisok is külön tábort alkottak.
A birodalom egységesítésére irányuló orosz törekvések az 1890-es években érték el Finnországot. Az 1899-es februári manifesztumban II. Miklós korlátozta Finnország alkotmányát, megkezdődött az ún. „első elnyomás” korszaka (1899–1905). Finnországban tiltakozó népmozgalom kezdődött, és 1899-ben több mint félmillió aláírást gyűjtöttek. 1901-ben feloszlatták a finn hadsereget, megkezdődik a finn fiatalok kényszersorozása az orosz hadseregbe. 1903-ban diktátori hatalommal ruházták fel Ny. Bobrikov főkormányzót, aki a következő évben merénylet áldozatává vált. A két részre oszlott Finn Pártból az ófinnek tárgyalásos megoldást, míg a nemzeti liberális ifjú-finnek passzív ellenállást hirdettek.
Suomenlinna erődje, az
1906-os orosz matrózlázadás helyszíne
A 19. sz. végén megújulóban volt az ipar, a mezőgazdaságban az állattenyésztés volt a vezető ágazat. A földnélküliek és zsellérek nagy száma szociális feszültséget eredményezett, évtizedeken keresztül folytatódott a kivándorlás Finnországból. Az 1899-ben alapított Munkáspárt 1903-tól Finn Szociáldemokrata Párttá vált. Az 1905-ös oroszországi események hatására ősszel általános sztrájk kezdődött Finnországban, megjelent az ún. Vörös Kiáltvány. A cár kénytelen volt visszavonni a finn alkotmányba ütköző rendeleteit. A nőknek is szavazati jogot adó 1906-os demokratikus választási reform következtében egykamarás parlament (Eduskunta, Riksdag) jött létre. Az 1907-es választásokon a Finn Szociáldemokrata Párt győzött, a 200 mandátumból 80-at szerezve meg.
1908-tól ismét egységesítő, oroszosító tendenciák érvényesültek a központi politikában, amelyet a „második elnyomás korszakának” neveznek (1908–1916). Az 1910-ben hozott cári manifesztum a nagyhercegség alkotmányának megszüntetését irányozta elő, de kivitelezése nem sikerült. Az 1916-os választásokon ismét a szociáldemokraták arattak győzelmet. 1917-ben az Ideiglenes Kormány újólag helyreállította az autonómiát, majd feloszlatta a parlamentet, mert az önmagára ruházta a hatalmat Finnországban (hatalmi törvény). Az októberi választásokon a polgári pártok kerültek többségbe, P. E. Svinhufvud alakított kormányt.
Az országgyűlés 1917. december 6-án független köztársaságnak kiáltotta ki Finnországot, melynek függetlenségét Szovjet-Oroszország (1918. január 4-én), majd Franciaország, Svédország és Németország is elismerte. Ezzel az aktussal teljesedett ki a finnek nemzetté válása. A finn nép a történelmi események és természeti katasztrófák következtében eleinte igen ingadozó létszámban, a 19. századtól pedig folyamatosan gyarapodva jutott el napjainkig.
A finn népesség számának alakulását mutatja a következő táblázat:
Finnország (finnül: Suomi, svédül: Finland, hivatalosan Finn Köztársaság) észak-európai ország. Délnyugatról a Balti-tenger, délkeletről a Finn-öböl, nyugatról a Botteni-öböl határolja. Szárazföldön határos Svédországgal, Norvégiával és Oroszországgal, tengeren pedig Észtországgal. Fővárosa Helsinki, és a második legnagyobb nagyobb város Tampere, kb. 180 km-re északra Helsinkitől. „Az ezer tó országaként” emlegetik.A délnyugati partvidék közelében fekvő Åland szigetcsoport magas szintű autonómiát élvez.Egészen délen keskeny sávban közép-európai jellegű vegyes lombhullató erdő díszlik. Az ország legnagyobb részén tajga nő, az orosz tajga folytatása.1995-ben belépett az Európai Unióba. Két hivatalos nyelv van: a finn, ami a népesség 89%-ának, és a svéd, ami a lakosság 6%-ának anyanyelve.
cimke felhö
Finnország,ho,karacsonyiunnep,nederland,finn lappföld,jeg,fahaz,telapo,gejzir,eszaki,keres,turista,finnorszagi utazas, finnül: Suomi, svédül: Finland,határos Svédországgal, Norvégiával,Oroszországgal, tengeren pedig Észtországgal,Az ezer tó országa,mikullasho,karacsonyi unnep,nederland,finn lappföld,jeg, fahaz,telapo,eszaki gejzir,keres,turista,finnorszagi utazas,
A szétköltözés során kialakult a balti finn népek (
finnek, észtek, karélok,
vepszék és mások) önálló mitológiai hagyománya,
s kialakult a számi, mordvin, magyar, mari, udmurt, komi és obi-ugor mitológia. A szamojédek és
más urál-altaji népcsoport mitológiájával rokon finnugor mitológia a fejlődés során hatottak a szomszédos népek mitológiájára, és
maguk is sokat átvettek azokból. Jelentős volt az iráni, török, szláv és balti hagyomány, a kései szakaszban pedig a kereszténység és az iszlám hatása.
Az uráli nyelvcsaládhoz tartozó
népek mitológiáiban a teremtésmítoszok általános jellemzőikben mutatnak rokon vonásokat: egy teremtő isteni lény (a komi Jen, a mari Kugo-Jumo, Numi-Torum az obi-ugoroknál stb.), egy vízimadárnak vagy madár képében megjelenő öccsének
(a komi Omol, a mari és
udmurt
Keremet, a manysi
Kuly-Otir), aki az
ősóceán vízén úszkál, megparancsolja, hogy hozzon a víz fenekéről földet. Belőle teremti az isten a földet és rajta minden hasznosat, míg fivére, a szájában
elrejtett földből a hegyeket és minden rosszat a földön. A kozmogónia másik változata szerint a világ egy őstojásból lett teremtve (finn, észt, számi és komi
mitológiákban).
A finnugor mitológiában a föld három részre oszlik: a felső rész az ég, a középső a föld, amelyet az óceán vizei ölelnek körül, az alsó a hideg
és a sötétség síron túli világa. A világ tengelye egy fa, oszlop vagy hegy. A felső világ lakói az istenek. A földet istennők személyesítik meg, akik néha
a főistenekenek a feleségei (a manysiknálNumi-Torum mellett Kaltes-Ekva, az észteknélVana-Isa mellett
Maa-äma stb.).
A földön az egyes tevékenységeket pártoló istenségek s a természet objektumai megszemélyesítő szellemek (erdei, víziszellemek) éltek. A finnugor mitológiára
jellemzőek a természeti jelenségek és az elemek anyjaként szereplő szellemek : az erdő, a víz, a tűz, a szél anyja. Az alvilágban lakozott az istenek ellenfele, a gonosz teremtője a rosszakkal és a holtakkal együtt.
Az egyes finnugor hagyományokban szereplő égi isten alakja valószínűleg egy protonfinn istenségből ered, akinek a neve az ég, a levegő nevével rokon (ilma, juma). Ide tartozik elsősorban a finn
és karél
Ilmarinen, a számi Ilmaris, az udmurt Inmar, illetve a finn Jumala,
a komi Jomal, az észt
Jumal, a mari Kugo-jumo.
A karélok egy mondája szerint egy madár (kacsa, lúd
vagy sas) az ősóceán felett repkedve fészket keres. A madár Väinämöinen térdére
vagy egy kiemelkedő dombra rakja le végül tojásait. Ezekből a tojásokból keletkezik a világ. A finn-karél világmodell szerint a föld kerek, tengerek mossák, az égbolt
középpontja a
Sarkcsillag. Az égboltozatot egy világoszlop, egy magas hegy (vagy fa)
támasztja alá. A világ közepén fekvő világhegy északon található, ahol az égboltozat a földdel találkozik.A folyón túl terül el Manala (Tuonela), a holtak birodalma (amelyet néha azonosnak tekintenek „észak honával”, Pohjolával).[2]
A főisten volt Ukko, a villámszóró
öreg patrónus. Az erdő istene Tapio, aki segít, hogy szerencsés legyen
a vadászat. A halakat Ahti a
vizek istene adja, a füvek és fagyökerek istene Liekkö.
Turisas hozott győzelmet a csatában, Ilmarinentől függött a tengeri időjárás és a szerencsés hajózás. A karél mitológiában
Ukko felesége Rauni,
ők adták a jó időt és a bő termést, Hiisin pedig
a vadászszerencse múlott.
Az észtek és a lívek mitológiai elképzelései csak töredékekben maradtak
fenn a kereszténység elterjedését
követően. Az észt-lív panteon vezetője az égisten Uku,
s mellette Vana-isa („vén
ősapa”) és Taevataat („égi
nagyapó”).
Észtország déli részén
az égisten megtartotta ősi nevét, a Jumalt. Az égi atya párja a földanya, Maa-äma volt.[3]
A számik (vagy lappok) mitológiája sok tekintetben közel
áll a finnhez. Legrégibb rétegébe tartozik az istenek nászát elbeszélő ciklus. A Nap (Päive)
a Hold lányát kéri feleségül fiának, Päivelkének, de nem kapja meg. Ezzel megkezdődik az elemek küzdelme: a Nap oldalán küzd a föld és a hegyek, a háziállatok,
a
rénszarvasok és a madarak; a Hold oldalán pedig a víz, az árnyék, a túlvilág, a sarki fény és a vadállatok. Ennek a küzdelemnek a rozmár képében megjelenő éjféli öreg vet véget, aki éjszakába burkolja a földet. A Hold végül
rááll a házasságra.
A számi istenek a világmindenség mindhárom régióját benépesítik. A három szintet ábrázolták sámándobokon. Kialakult egy túlvilágnak,
a Szajvonépnek a képzete is. A panteon más-más összetételű volt az egyes lapp népcsoportoknál.
A komik mitológiája a kereszténység terjesztése során
jelentős mértékben elpusztult. Több istent imádtak, főistenük Jen volt. Az eredetmítosz szerint a komik két fivértől, Osztjasztól és Osjasztól származnak, ők ketten a bőség mitikus korában uralkodtak, amikor
nem kellett sem szántani, sem vetni. Őseiknek tekintették a csud népet, amely még a messze múltban vonult a föld alá. A komik mondái emlékeznek még egy kultúrhéroszra,
az első kovácsra, Kudim-osára, aki ugyanúgy mint Pera vitéz és mások, ellenségeitől és a szörnyektől védi népét.[4]
Az udmurtok főistene Inmar, az ég ura, aki szemben áll Keremettel, aki a gonosz teremtője és az alvilág ura. A harmadik főisten Kildszin, a földnek és a termésnek istene, aki a hármas tagolású
világegyetemben a föld istennőjének felel meg. Számos gonsz démont ismertek (keremetek), őket Inmar üldözte villámaival. Ilyen gonosz szellemek a mizs betegségdémonok, vagy a
cser nevű járványdémon.[5]
A mordvinok két fő népcsoportjának, az erzáknak és a moksáknak a
mítoszai sok rokon vonást mutatnak, noha különbségek is vannak egyes szereplők nevében, és a történetükben. A moksa-mordvinok főistene Skaj, neve az erza-mordvinoknál Niske. A népdalok Niskét és vele együtt Norovpaz istent, s az istenek panteonjába
felvett Szentéletű Miklóst úgy ábrázolják, mint akik az ember sorsa felett rendelkeznek, s a világfa a lakóhelyük. A mordvin mitológia jellegzetessége, hogy a természeti jelenségeknek „anyaszellemeket” (ava) tulajdonít:
Vir-ava az erdőanya, Vegy-ava a vízanya, Moda-ava a földanya, Tol-ava a tűzanya.
A marik mitológiája sok tekintetben rokon a mordvinokéval. A főistenség
Kugo-jumo (jumo
az isten fogalmát jelenti általában), aki szemben áll minden gonosz teremtőjével, Keremettel. A főistenek közé sorolták Tunia-jumót, a világmindenség urát, aki a szelek és felhők
ura. Nagy tiszteletnek örvend még Os-Kecse-kugu-jumo, a Napnak és világosságnak istene, Kava-jumo, az ég istene, Morgencse-jumo villámisten stb. Kisebb mértékű kultusz övezte
a természeti jelenségeket megszemélyesítő mitológiai szereplőket. A természeti jelenségek szellemeit „anyáknak” nevezik.
A magyarok legközelebbi rokonainak tartott obi-ugorok, a manysik és hantik mítoszai
erősen eltérnek egymástól. A fő teremtésmítosz szerint a föld abból az iszapból keletkezett az őstenger közepén, amelyet csőrében hozott fel a háromszor egymás
után alábukó búvármadár, a luli. A mítosz egyik változatában a madarat minden isten ősatyja, Kors-Torum küldi le, a másik változatban Numi-Tórem, s a gonosz szellemek ura, Kuly-otir ölti magára a búvármadár képét. Az ember teremtésének ötletét
a legismertebb mítosz Kaltes-Ekvának (a földanyának) tulajdonítja.
Az obi-ugoroknál is hármas felosztású a világmindenség: Numi-Torum az ég istene, Kaltes-ekva a földanya, Kuly-otir pedig az alvilágé, a holtak birodalmáé. A manysik
és hantik képzeteiben jelentős helyet foglal el a lélekhit: gyakran előforduló motívum, hogy a férfiaknak öt, a nőknek négy lelke van.[6]
A démonikus erők között legismertebbek a menkvek, az emberevő erdei óriások. Rajtuk kívül az erdő lakói a gonosz utsik, ezek zoomorf lények. A menkvekhez hasonlóak a jószándékú
miszek.
A mitológia hősmotívumainak középpontjában az otirok állnak, akiket gyakran ősatyáknak fogtak fel.[7]
A magyar néphit semmilyen rokonságot nem mutat a finnugor népek egyébként is felszínes közös vonásaival. A népmesék és mondák, az archaikus népi imák
és ráolvasások, valamint a népművészet és
népszokások alapján rekonstruálható a mitológiai elképzelések rendszere. Nyoma van a krónikákban bizonyos totemisztikus mítoszoknak: nevezetes a turulhoz kapcsolódó
történet szerint az Árpád-házi uralkodócsalád
ősanyja egy turulmadártól esett teherbe. Egy másik mítosztöredék Hunor és Magorcsodaszarvast üldöző és feleségszerző kalandját,
vagyis a nemzetségalapítás eseményeit mondja el. A csodaszarvas alakja megjelenik a regölésben is.
[8]
A magyarok mitológiai világképének alakításában
fontos szerepe volt a sámánisztikus motívumoknak,
amely azonban a magyaroknál csak a tengrizmus egyik megjelenési
formája. A néphit rosta vagy szita alakjában őrizte meg a sámándob emlékét. A világ három szférája a felső, alsó (túlvilág) és középső.
A felső az isten(ek) lakhelye, a középső az ember lakhelye, de itt fejtik ki tevékenységüket a szellemek,
táltosok és boszorkányok is.[9]