e1

2019. január 31., csütörtök

mit kell tudni róla

Államforma, politikai rendszer

Finnország parlamentáris köztársaság. A kormányfő a miniszterelnök, az állam élén a köztársasági elnök áll. Az államigazgatás központja Helsinki, emellett 311 települési önkormányzat működik. Az ország 19 régióra és 70 alrégióra tagolódik. A legkisebb régió, az ország dél-nyugati részén található Åland-szigetcsoport autonómiával rendelkezik. Finnország északi fekvésű Lappi régiója a számi őslakosok területét is magában foglalja. Itt él Finnország számi (más néven: lapp) népességének mintegy fele.

Kereskedelem és gazdaság

2012-ben a finn gazdaság legjelentősebb ágazatai a következők voltak: a közigazgatás, a honvédelem, az oktatás és az egészségügyi és szociális ellátás (21,3%), az ipar (20,2%), valamint a nagy- és kiskereskedelem, az áru- és személyszállítás és a szálláshely-szolgáltatás és vendéglátás (15,9%).
Az EU-n belüli kereskedelem a finnországi export 59%-át teszi ki (ezen belül a kivitel 13%-a Németországba, 10%-a Svédországba és 7%-a Hollandiába irányul), ami pedig az Unión kívüli kereskedelmet illeti, a finn exporttermékek 8%-a az Egyesült Államokban, 6 %-a pedig Oroszországban talál vevőre.
A Finnországba behozott termékek 73%-a EU-tagországból érkezik (17%-uk Németországból, 16%-uk Svédországból, 9%-uk Hollandiából). Ami a nem uniós importot illeti, a termékek 9%-a Oroszországból, 4%-a pedig Kínából érkezik.

2019. január 10., csütörtök

Törvényhozás

Törvényhozás
Finnország köztársaság. A parlament (eduskunta) egykamarás. A 200 képviselőt négy évre választják. A miniszterelnök 1995 óta Paavo Lipponen, a Szociáldemokrata Párt elnöke. A legutóbbi választásokon, 1999-ben kilenc párt jutott be a parlamentbe. A finn kormány az elmúlt nyolc évben a politikai konszenzusra épült, így 1995 óta "szivárványkoalíció" irányítja az országot. Jelenleg a szociáldemokraták, a konzervatívok és kisebb baloldali pártok alkotják a kormánykoalíciót. A konszenzus ellenére kisebb nézeteltérések előfordulnak a kormányon belül. 2000-ben a konzervatívok kifogásai ellenére fogadta el a finn kormány az EU Ausztria ellen bevezetett büntetőintézkedéseit. Mivel azonban az Osztrák Szabadság Párt kormányra kerülése miatt bevezetett szankciókat a közvélemény is erősen bírálta, Lipponen folyamatosan a szankciók feloldását sürgette Brüsszelben. A kormánykoalíciónak eredetileg tagja volt a Zöld Párt is. A zöldek azonban 2002 májusában kiléptek a kormányból, mert a parlament jóváhagyta az ötödik finn atomerőmű megépítését.
A köztársasági elnököt hat évre választják, és legfeljebb két egymást követő cikluson keresztül töltheti be egy ember a tisztséget. Az elnök 2000 óta Tarja Halonen, aki megválasztása előtt a külügyi tárcát vezette. Halonent az elnökválasztási kampány során több bírálat is érte az Ausztria elleni szankciók elfogadása miatt. A szankciók bevezetése után Halonen támogatottsága három nap alatt 14 százalékkal csökkent, később azonban mégis ő kapta a szavazatok többségét.
A finn törzsek által lakott területeket az 1100-as években foglalták el a svéd hódítók. Finnország területe 1323-ban a Svéd Királyság része lett, majd 1808-ban az oroszok szállták meg. Az orosz megszállás idején lett a tartomány központja Helsinki.
Az 1890-es évek legvégén II. Miklós orosz cár meghirdette Finnország eloroszosításának politikáját. A köztársaságot 1919-ben kiáltották ki. 1939-ben Finnország semlegesnek nyilvánította magát, azonban a szovjet csapatok az év novemberében betörtek az országba. Ezzel kezdetét vette a téli háború, melynek végén, 1940-ben Moszkva megszerezte a finn területek 10 százalékát. 1944-ben a Vörös Hadsereg újra megszállta az országot, újabb finn területek kerültek szovjet fennhatóság alá, és a finn kormánynak több millió dolláros háborús kártérítést is fizetnie kellett a Szovjetuniónak. A két ország ellenségeskedését az 1947-ben megkötött békeszerződés zárta le.
Finnország 1955-ben belépett az ENSZ-be és az öt skandináv ország által alkotott Északi Tanácsba. 1973-ben kereskedelmi egyezményt kötött az Európai Gazdasági Közösséggel. Finnország a Szovjetunió összeomlása után, 1992-ben kérte felvételét az Európai Közösségbe. Az ország 1995-ben lett az EU tagja. 2001-ben belépett a Schengeni Egyezménybe.

Finn irodalom,zene

Finn írók, költők, zeneszerzők
A következőkben a finn írók és költők közül helyszűke miatt csupán néhányat tudunk bemutatni. Nevüket nem ábécé szerint, hanem irodalomtörténeti sorrendben adjuk meg, s így végigtekintve az írók, költők sorát, az olvasó előtt kibontakozik a finn irodalom történetének vázlata.
Albert Edelfelt (1854-1905) rajza Agricoláról. Nem hiteles kép, mert korabeli ábrázolás egy sem maradt fent.Mikael Agricola (1537–1543)
Ő készítette az első finn ábécéskönyvet és az első Biblia-fordítást. Nemcsak a teljes Új Testamentumot fordította finnre, hanem az Ótestamentumból is fordított részleteket.
Bár Agricola valószínűleg nem egyedül dolgozott, és természetesen voltak e munkának korábban már előzményei, mégis őt tartjuk a finn irodalom és a finn irodalmi nyelv megteremtőjének. Reformátusként a római katolikus és a pogány hagyományokkal szemben is elnéző volt.
Henrik Gabriel Porthan (1739–1804)
Az irodalmi életet a változások szele a XVIII–XIX. század fordulóján érte el Finnországban, amikor a figyelem a népköltészet felé fordult. Elsőként Porthan foglalkozott a finn népköltészettel, így a romantika eszméi az ő munkásságán keresztül jutottak el a finnek földjére.
Runeberg sírja PorvoobanJohan Ludvig Runeberg(1804–1877)
Runeberg számára a vérbeli romantikusnak, F. M. Franzennak a természetet és a régi korok hőseit dicsőítő költeményei szolgáltak példaképpen. A Fänrik Ståls sägner(finnül Vänrikki Stoolin tarinoita balladasorozata 1–2.; 1848, 1860 [magyarul Stool zászlós történetei]) című műve a hazafias költészet jegyében született, s az 1808–1809-es finn háborúnak állít emléket. A kétrészes verssorozat a Vårt land (finnül Maamme) című költeménnyel kezdődik, amelyet 1848-ban mutattak be először, s mely ma is a finnek nemzeti himnusza. A természeti képekben bővelkedő vers Finnország nehéz helyzetére is ráirányítja a figyelmet. Runeberg elsősorban verseket, elbeszélő költeményeket írt, de regénnyel is próbálkozott.
A finn himnusz költője előtt minden év február 5-én zászlófelvonással tiszteleg az utókor, s az üzletekben megjelenik a Runebergin-torttu (a költőről elnevezett – a hagyomány szerint a felesége receptje szerint készülő, mások szerint egy porvoo-i cukrász által elkeresztelt – sütemény).
Topelius síremlékeSakari Topelius (1818–1898)
A XIX. század elején Finnországban is egyre nagyobb népszerűségnek örvendő regény műfajának első kiemelkedő képviselője a történelmi regényeiről (pl. Välskärin kertomuksia) és gyerekkönyveiről ismert Sakari Topelius (1818–1898) volt, akit a fentiek mellett költőként, tanárként, újságíróként és képzőművészeti kritikusként is számontartanak, de tankönyveket is készített. Műveiben képszerűen és szemléletesen mutatja be a finn tájat, patriotizmusa szorosan kapcsolódik a finn természethez és környezethez. Maamme Kirja [Hazánk könyve] című olvasókönyvében vagy a Matkustus Suomessa [Utazás Finnországban] (1873) című földrajzi–történelmi ismeretterjesztő művében nemcsak az országot és a városokat, s a hozzájuk kötődő mondákat írja le, hanem a finn emberek jellemét és életmódját is, amivel hozzájárult a finnség-fogalom kialakításához, s a finnekről alkotott kép széleskörű elterjedéséhez.
J. V. Snellman (1806–1881)
Miután Finnország 1809-ben orosz fennhatóság alá került, még erőteljesebben megfogalmazódott a nemzeti kultúra megteremtésének igénye. Ennek egyébként a nemzeti vonásokat hangsúlyozó romantika eszméi is kedveztek. A 200 éve született Snellman nyomán különösen nagy figyelmet szenteltek a nemzeti identitás alapjául szolgáló nemzeti nyelv, azaz a finn terjesztésének és használatának, továbbá az irodalom – az ő felhívása nyomán –feladatának tekintette a nép ábrázolását és irányítását. A népábrázolás ennek következtében annyira természetessé vált a finn nyelvű irodalomban, hogy J. V. Snellman hatása még az 1900-as években is felismerhető volt.
Elias LönnrotElias Lönnrot (1802–1884)
A finn irodalom nemzetközileg is legismertebb alkotása a nép ajkán élő runo-kból, azaz versekből összeállított nemzeti eposz, a Kalevala, amelynek első változata Elias Lönnrot számtalan gyűjtőútjának és a finn népköltészetben szerzett jártasságának köszönhetően 1835-ben jelent meg, majd bővített és újraszerkesztett változata 1849-ben.
A Kalevalát több alkalommal is lefordították magyarra; a legismertebb átültetéseket Vikár Béla (1909) és Rácz István (1976) készítette.
Aleksis Kivi szobraAleksis Kivi (1834–1872)
A finn nyelvű irodalomban a népábrázolás legkiválóbb mestere Aleksis Kivi volt, akinek a Nummisuutarit [Pusztai vargáék] (1864) című színműve találóan világítja meg a finn ember legtipikusabb vonásait, és amelyben a kor világirodalmi áramlatai szerencsésen keverednek a finn hagyományokkal. Kivi fő művében, a Seitsemän veljestä (1870, magyarul: A hét testvér, 1942) című regényében az árván maradt testvéreknek az erdőbe való kivonulását, ottani életét, majd a társadalomba való visszatérését rajzolja meg. A testvérek fejlődésének ábrázolása a romantikából a realizmusba való átmenetet jelenti a finn irodalomban, s egyúttal a finn nyelv teljes szépségében bontakozik ki a regényben. Saját kora azonban túl keménynek tartotta a fiúk ábrázolását, s emiatt olyan támadások érték, amelyek alatt az író összeroppant.
Kivi prózájával a finn nyelvű irodalom egyre inkább háttérbe szorítja az addig uralkodó svéd nyelvű irodalmat.
Minna CanthMinna Canth (1844–1897)
Skandináv, francia és orosz hatásra egyre inkább terjed a realista ábrázolásmód a finn irodalomban is, amelynek jegyében a társadalmi és lelki problémákat kendőzetlenül feltárják. Amikor a fennofilek mozgalma kettévált, a realisták a fiatalabb generációhoz csatlakoztak. A finn realizmus egyik kiemelkedő képviselője volt Minna Canth, akinek társadalombírálatot megfogalmazó elbeszélései, a társadalmi ellentéteket és az egyszerű emberek nyomorúságos életét színre vivő darabjai, Työmiehen vaimo [A munkás felesége, 1885], Kovan onnen lapsi [A balsors gyermekei, 1988] sok vitát váltottak ki. Későbbi műveiben az egyén lelki problémáival és a családi kapcsolatokkal foglalkozik (Papin perhe [A pap családja, 1891] és Anna-Liisa, 1895).
Juhani Aho
Juhani Aho volt az első hivatásos író Finnországban. Jó íráskészségét újságírói gyakorlatának köszönhette. Novellákat írt, és francia hatásra kis életképeket, amelyeket ő lastuja ’forgácsok’ névvel illetett. Első regényeinek népábrázolása (Rautatie [Vasút,1884]) után a pszichológiai témák foglalkoztatják a Papin tytär [A pap lánya,1885] és a Papin rouva [A pap felesége,1893] című regényeiben, majd Panu (1897) és Juha (1911) című műveiben nemzeti témákat boncolgat.
Teuvo Pakkala (1862–1925)
Az oului születésű író műveiben egyre inkább a lélek belső rétegei felé halad. Így jut el a szegény sorsú gyermekek ábrázolásától a női sors, Vaaralla [Hegyen, 1891] és Elsa (1894), majd a női lélek megtörésének Pieni elämäntarina [Kis élettörténet, 1902) rajzáig.
Eino Leino szobra Helsinkiben, az EsplanadinEino Leino (1878–1926)
A szimbolizmus finn változatát Eino Leino nyomán sokáig újromantikának nevezték, amely Finnországban azonban egy kicsit más lett, mint máshol Európában, s ennek egyik oka a realizmus kiüresedése, a másik pedig az orosz elnyomás kezdete 1899-től. Eino Leino a Päivälehden piiri (Napilap Csoport) nevű társaság vezető költője a finn népköltészethez való vonzódásával, sajátos nemzeti szimbolizmusával (Helkavirsiä, 1903, 1916 [magyarul Tavaszünnepi dalok címen válogatás: Franklin T. 1914]) emelkedik ki a kor költői közül. Leino egész pályáján megmarad szimbolistának, helyét a legnagyobb finn költők között jelölte ki az irodalomtörténet, versei közül többet ma is sokan tudnak könyv nélkül (Elegia, Nocturne, Moment musical), s nem egyet meg is zenésítettek. Életnagyságú szobra Helsinki központjában, az Esplanadin áll.
Edith Södergran (1892–1923) a svéd nyelvű líra és a modernizmus képviselője, első kötetét 1916-ban adta ki.
Sillanpää fényképe a Nobel-díjasok honlapjánFrans Eemil Sillanpää (1888–1964)
A realista vonal folytatója a finn irodalomban. Első regényében, a Hurskas kurjuus [1918, magyarul: Jámbor szegénység, 1959] a finn polgárháború áldozatainak állít emléket. Legismertebb művében, az 1931-ben keletkezett, és 1939-ben Nobel-díjjal jutalmazott Nuorena nukkunut (1931 – magyarul Silja több kiadásban: Franklin T. 1939., 1941., 1942., Helikon 1965., Európa 1981) című regényben egy parasztcsalád széthullását és egy tragikus végű idillnek a történetét meséli el. Műveinek a biológiai, természetközpontú ábrázolás a legsajátosabb jellemzője, amelyet nemegyszer filozofikus-költői kommentárok tesznek változatosabbá. A Silja után egy évvel jelent meg az író Miehen tie (Egy férfi útja; magyarul: 1940) című regénye, melyben a négy évszak változásán keresztül mutatja be egy ifjú fejlődését, s az utat, mely életcéljának eléréshez vezet. Az 1944-ben keletkezett Ihmiset suviyössä (Emberek a nyári éjszakában, magyarul: 1977) című műve szimfóniaszerű vallomás a természet és az emberek örök kapcsolatáról. Hasonló hangulat ragadja meg az olvasót Nocturne (magyarul:1989) című novellájában is.
Pentti Haanpää (1905–1955)
Novellái és regényei a finn szegényparasztok és erdei munkások életét mutatják be. Az író által „történetek”-nek nevezett rövid novellák (magyarul: A megélhetés furfangjai, Európa K. 1976), valamint szatírikus–kritikus háborús regénye, a Kilenc férfi csizmája (1944 – magyarul: Európa K. 1979) aratott igazi sikert.
Toivo Pekkanen (1902–1957)
Az első jelentős munkásíró, akinek Tehtaan varjossa (A gyár árnyékában, 1932) című regénye nagy visszhangot váltott ki. Kemény realizmusa két részes művében követhető nyomon leginkább, melynek első kötete a Jumalan myllyt (Isten malmai, 1936, 1940, egyesítve 1946) és a háború után keletkezett, de félben maradt, a Kotka-eposz.
Mika WaltariMika Waltari (1908–1979)
Ő a legolvasottabb finn regényíró nemcsak hazájában, hanem külföldön is. A háború előtti években drámákat, kisregényeket és novellákat írt, amelyekben főleg a modern európai embert ábrázolta. A háború utáni években írta nagy történelmi regényeit, melyek közül a legismertebb a Szinuhe című (Sinuhe, egyptiläinen, 1945 – magyarul: Európa K., 1964., 1968., 1978., 1985), amelyben könyv hősét az ókori Egyiptomba helyezi, párhuzamba állítva az akkori gondokat és történelmi helyzetet a háború utáni Európáéval. Egyiptomon kívül történelmi regényeinek hőseit görög, római, etruszk és török környezetben helyezi (Mikael, Mikael Hakim, Az emberiség ellenségei, Az ország titka, Johannesz Angelosz, Turms, a halhatatlan – Európa K.) A történelmi regények mellett detektívregényeket és krimiket is írt (Palmu felügyelő), amelyek szintén olvashatók magyarul.
Paavo Haavikko (sz. 1931)
Az új költőnemzedék legkiemelkedőbb egyénisége Tuuliöinä (Szeles éjszakán) című első kötete 1951-ben jelent meg. Legjellemzőbb műfaja a szabadvers. Feldolgozta a Kalevalát is (magyarul Vaskor, 1986) filmregényben, de az eposszal már korábban is foglalkozott, a szampó történetének más környezetbe helyezésével. Ember- és történelemszemlélete szkeptikus. Versei gyakran ironikusak és meghökkentők, ugyanakkor rendkívül képszerűek.
Pentti Saarikoski (1937–1983)
Első versei a modernizmus hatását tükrözik, de nyelvileg gondosan megformáltak. A 60-as években hangja ironikusabb lesz, és fellázad a hagyományos költészet és a polgári társadalom ellen. Ekkor keletkezett a Mitä tapahtuu todella (Mi történik valójában, 1962) című kollázsa. Eino Leinot különös életrajzban mutatja be, melyben olykor szinte teljesen azonosul a költő előddel (Eino Leino – legenda már életében, 1974).A svédországi Göteborgban él egy ideig, és ott születik Tiarnia című verstrilógiája: a Tánchely a hegyen (1977), a Táncrahívás (1980) és a Homály tánca (1983).
Väino LinnaVäinö Linna (1920–1992)
Első regénye nem sokkal a második világháború befejezése után jelent meg: Tuntematon sotilas (Az ismeretlen katona, 1954 – magyarul: Európa K., 1982), majd regénytrilógiája, Täällä pohjantähden alla (A sarkcsillag alatt I–III., 1959–1962 – magyarul: Európa K., 1963–1967). Az ismeretlen katona című regényben az ún. folytatólagos háborút (1941–1944) azoknak a finn kisembereknek – egy géppuskás szakasznak – a szemszögéből ábrázolta, akik elcsigázottan, éhesen, reményvesztetten, célok és illúziók nélkül verekszik magukat át a háború borzalmain hol gyarló emberként, hol pedig emberóriásként küzdve a pusztítás és a pusztulás poklában; így állítva szembe egymással a háború és az emberség feloldhatatlan ellentmondását. A megjelenésekor sok kritikával fogadott regény mára a finn függetlenség egyik szimbóluma lett, s a regény alapján két film is készült, amelyet a finn függetlenség napjának tiszteletére minden évben levetítenek december 6-án.
A sarkcsillag alatt című regényciklus a finn nép XX. századi történetét öleli fel. A regény fő vonulata a Koskela család története, színhelye egy hämei kis falu, s ebben a keretben mutatja be a finn társadalom fejlődését, illetve annak a feszültségnek a kialakulását, amely azután a polgárháborúhoz vezetett, és amelynek következményei továbbra is ott lappangtak a felszín alatt a regény megírásának idejéig.
Linna regényei, azok hősei és történetei olykor kritikusan, olykor humorosan a finn embernek és a finn történelemnek az újraértelmezését is megjelenítik.
Rosa Liksom (sz. 1958)
A 80-as évek öntudatos nőíróinak egyike, aki novellákkal és regényekkel is jelentkezett már, de emellett gyermekkönyveket, képregényeket és rövidfilmeket is készített. Magyarul kisprózái jelentek meg: Tavasszal, A fiúk némán, Táncelőadás (2003).
Tove Jansson (1914–2001)
Finnországi svéd író, aki festőként, illusztrátorként, karikaturistaként kezdte pályafutását, és csak később váltott át az írásra. Ötletes és humoros mese- és képregénysorozata, a Múmivölgyben lakó család életéről az egész világot meghódította. 30 nyelvre fordították le gyermekkönyveit, de opera, film, tv- és rádiójáték is készült belőlük. Magyarul Näkymätön lapsi (A láthatatlan kisgyerek, Móra Kiadó, 1989) című műve olvasható.
Zeneszerzők és énekesek
Fredrik PaciusFredrik Pacius (1809–1891)
A finn zene atyjának tartják a hamburgi születésű, német származású zeneszerzőt, aki élete nagyobb részét Finnországban élte le. 1834-től a Helsinki Egyetemen tanított zenét, de diákkórust és zenekart is szervezett. 1848-ban szerezte J. L. Runeberg Maamme ’Hazánk’ című versének zenéjét, amely később a finn himnusz lett. 1852-ben ő írta az első finn operát, a Károly király vadászata című művet, amely a finn nemzeti romantikus stílust képviseli. A finn kórusok napjainkban is rendszeresen műsorukra tűzik a Suomen laulu ’Finn dal’ című kórusművét.
Sibelius 1908 tájánJean Sibelius (1865–1957)
Szülővárosából, Hämeenlinnából Helsinkibe került, ahol Wegelius irányításával zenét tanult, majd Berlinben és Bécsben folytatta tanulmányait. Miután feleségül vette Aino Järnefeltet, otthonukat, az Ainola nevű házat a Tuusula-tó partján építették meg.
Monumentális epikus szimfóniáját, a Kullervo-szimfóniát 27 éves korában írta, s ezt követően szimfonikus költeményeiben még számtalan kalevalai témát dolgozott fel (Lemminkäinen, Észak lánya, A természet anyja). Legismertebb közülük a Tuonelai hattyú, archaikus dallamai jól szimbolizálják a Tuonela-tó vizét és a rajta úszó hattyút. A Finlandia (1899) az orosz cári zsarnoksággal szemben a szabadság jelképévé vált. Himnuszszerű részlete Sibelius legismertebb dallamai közé tartozik. Egyéb zenekari művei közül kiemelkedik a Karélia-nyitány és a Karélia-szvit, amelyeket Karjala történelmével kapcsolatos ünnepekre írt. Vannak hegedűversenyei, szerzett színpadi zenét, kamarazenét és zongoraműveket is. Több mint 80 dala és kórusműve között sok a Kanteletar dallamait idézi. Kórustechnikailag kiemelkedik a Rakastava (Szerelmes) és Aleksis Kivi Sydämeni laulu (Szívem dala) című versének megzenésítése.
Toivo Timoteus Kuula (1883–1918)
A finn alkotó zeneművészet egyik legtehetségesebb képviselője, aki rövid élete alatt dalokat és kórusműveket, hegedű-és zongoraszonátákat, valamint vokális zenekari munkákat írt. Melódiái érzelmekben gazdag, patetikus művek, dallamszerkesztése magas színvonalú. Dalainak egyik hűséges tolmácsolója második felesége, Alma Kuula volt, aki a két világháború között Budapesten háromszor adott hangversenyt. T. Kuula fiatalon hunyt el a polgárháború végén, Viipuri felszabadulásának ünnepi eseményei közben egy leszámolás áldozataként.
Leevi Madetoja (1887-1947)
Finn zeneszerző, karmester, író és tanár, az észak-pohjalai melankolikus románc képviselője. Zenekara nem erős és masszív, mint T. Kuulaé, hanem lágy és arányos, amely a kamarazene hangzáseszményének közelében jár. Dallamai a pohjalai népdal szomorú, de mégsem szentimentális világában gyökereznek. Kórusműveket, kantátákat, három szimfóniát, szimfonikus költeményeket, sőt operákat is írt. A Pohjalaisia (Pohjalaiak, 1924) minden idők legsikeresebb finn operája, de Juhani Aho történelmi témájú Juha (1935) című regényét is feldolgozta operában.
Oskar Merikanto (korábban Frans Oskar Mattson, 1868-1924)
Külföldi tanulmányok után 1911-ben megalapította a Finn Operát, amelynek első karmestere volt. Merikantonak különösen a dalai és keringői ismertek és kedveltek ma is: Ilta tuntureilla (Este a tar hegyeken), Oi, muistatko vielä sen virren (Ó, emlékszel-e még arra az énekre), Kesäillan valssi (Nyáresti keringő), továbbá zongoraművei. Elinan surma (Elina halála) című operája egy régi finn népballada feldolgozása, a Pohjan neito (Észak szűze) pedig kalevalai témájú opera.
Einojuhani Rautavaara (sz. 1928)
A Sibelius Akadémián tanul Aarre Merikanto vezetésével. Legismertebb művét, a Requiem in Our Time (1953) egy amerikai pályázatra írta. Szimfóniákat és zongoraversenyeket is írt. Egyik legjelentősebb műve a Cantus arcticus (1972) madarakra és zenekarra szerzett versenymű. A szülővárosában, Espooban működő világhírű Tapiola gyerekkórus számára írt egy Kalevala-runókon alapuló operasorozatot, amelynek első része Marjatta matala neiti (Marjatta, az egyszerű lány, 1975), második része a Runo 42 (42. vers), amely a szampo elrablásának története. 1985-ben, a Kalevala 150. évfordulójára Thomas címmel régi mítoszokon alapuló operát szerzett. 1990-ben mutatták Vincent című operáját, amelyben Vincent Van Gogh életét dolgozza fel. Stílusa sokat változott az idők során, s munkáiban különböző hatásokat egyesít.
Joonas Kokkonen (1921-1996)
Korának legkiemelkedőbb zeneszerzője, és nemcsak a Sibelius Akadémiának, hanem a Finn Akadémiának is tagja lett. Írt szimfóniákat és kamarazenét, de leghíresebb műve mégis a Paavo Ruotsalainen életéről szóló, Lauri Kokkonen azonos című színművén alapuló opera, a Viimeiset kiusaukset (Utolsó kísértések), amelyet 1975-ben mutattak be, s azóta 500 előadást ért meg a világ különböző részein, köztük a Metropolitanben is.
Rendezők
Aki Kaurismäki (szül. 1957) és Mika Kaurismaki (szül. 1955)
Finnország legjelentősebb filmrendezője és forgatókönyvírója a pályáját már a nyolcvanas években kezdő Aki Kaurismäki. Öccse, Mika szintén rendező, de stílusa más, kevesebb filmet is készített. Aki Kaurismäki éppen befejezte Finnország-trilógiáját, melyből az első a Kauas pilvet karkaavat (Gomolygó felhők, 1996), melynek tárgya a munkanélküliség; második a Mies ilman menneisyyttä (A múlt nélküli ember, 2002), ebben az otthontalanság a téma; harmadik pedig a Laitakaupungin valot (Külvárosi fények, 2006), a magányosságról. A múlt nélküli ember a cannes-i fesztiválon a legjobb női főszerep díját nyerte el, alakítója a számos Kaurismäki-filmből ismert Kati Outinen.
Kaurismäki filmjeinek világa lecsupaszított, kevés szóval élő; fontosabb bennük a gesztus, arcjáték, a kifejező díszlet hangsúlyos részletekkel. Egyszerű emberekről szólnak a filmjei, gondokról, de szolidaritásról, optimizmusról, reményről is. A humor és a finn tangó se hiányzik belőlük. Még a tangószövegeknek is van szerepük, de sajnos ez csak a finnül tudóknak szól.
Énekesek
A Värttinä 2006-ban (a honlapjukról származó fotó)Värttinä
Az utóbbi években igen kedveltté vált a népzene Finnországban. Számos különféle előadócsoport és együttes alakult. Külföldön legismertebb a Värttinä, amely már 1983-ban föllépett egy kis kelet-finnországi Rääkkylä nevű faluban. Vezetői Sari és Mari Kaasinen. Az együttes jellegzetessége a tiszta női énekhang és a kalevalai, karéliai, sőt tágabban finnugor énekhagyomány, a világ zenéjével az eddigieknél jobban egybefonódva. Kíséretül nem csupán a kantelét, hanem számos más hangszert is alkalmaznak. Első lemezsikerük az Oi dai (1990) volt, legutóbbi pedig a Miero (2006).

Finnország gazdasága


Romlott az amerikai gazdaság versenyképessége, és az idén már Finnország vezeti a versenyképesség-világranglistát - áll a Világgazdasági Fórum legfrissebb jelentésében. A dokumentum szerint azok az országok helyezése romlott leginkább, amelyek gazdaságába a politika durván beavatkozott. Magyarország helyezése javult: hazánk 26-dik a listán - közölte a BBC.
 Sokáig szárnyalt a high-tech iparban vezető finn gazdaság, a 2009-es válság óta viszont nem tud kitörni a mélyrepülésből. Hatékony az oktatási rendszer, alacsony a korrupció, könnyű üzletelni, de akkor mi romolhatott el?                             Finnország látványosan leszakadt az elmúlt években nemcsak Skandináviától, de Európa nagy részétől is: míg az eurózóna gazdasági teljesítménye már majdnem elérte a válság előtti szintet, Svédországé pedig 8,6 százalékkal meg is haladta azt, a finn GDP tavaly még mindig több mint 5 százalékkal alacsonyabb volt, mint a válság előtti csúcs. Ezzel nem csak a jobban teljesítő európai országok körözik le a finneket, de a válság éveit igencsak megsínylő spanyol gazdaság is jobban teljesít.
 A mostani mélyrepülés különösen aggasztónak tűnik, ha a legutóbbi nagyobb finn válsághoz hasonlítjuk: az 1990-es évek elején fordult mély visszaesésbe az ország, miután kidurrant egy nagyobb ingatlanpiaci lufi, amit csak tovább súlyosbított, hogy a szomszédban összeomlott a Szovjetunió.Míg azonban akkor már három év után egyértelműen javulni kezdett a helyzet, és hat év után a GDP elérte a korábbi színvonalat, addig a mostani válságból hat év után sem látszik még a kiút, egy átmeneti enyhülés után még mindig jóval a válság előtti szint alatt teljesít a gazdaság. Ráadásul az Európai Bizottság tavalyi számításai szerint idén sem fog javulni a helyzet, a várható 0,7 százalékos növekedés csak az eladósodott Görögország teljesítményénél lesz jobb az EU-ban.

 Az elhúzódó válságnak politikai következményei is vannak: mint sok más országban, Finnországban is előtörtek a populisták. A Finnek Pártja (korábban Igaz Finnek) 2011-ben a szavazatok majdnem egyötödét söpörte be, pedig 2007-ben, a válság előtt még 4 százalékos eredményével kispártnak számított. A tavalyi választásokon is tudta tartani a magas támogatottságot, a szavazatok több mint 17 százalékát megszerezve a kormányba is bekerült, így a Finnek Pártja lett az első populista párt az országban, ami tagja lett egy kormánykoalíciónak.

Éltanulóból lettek sereghajtók                                                        Pedig nem is olyan régen még nemcsak politikailag, gazdaságilag is nagyon máshogy festett a kép. 1999-ben, amikor Finnország csatlakozott az eurózónához, minden biztatónak tűnt az országgal kapcsolatban: a növekedés 2000 és 2007 környékén elérte, sőt több évben meg is haladta az 5 százalékos ütemet, és bár a kétezres évek elején volt egy lassulás, a növekedés egészen 2009-ig töretlen volt.A World Economic Forum 2007-ben még a világ legversenyképesebb gazdaságának értékelte a finnt, viszont mára visszacsúsztak az – igaz, még mindig előkelő – nyolcadik helyre. Az innovációban és a tudásalapú gazdaság felépítésében is élen jár az ország, a válság előtt itt volt Európában a negyedik legmagasabb a tudásalapú iparágakban foglalkoztatottak aránya.Ráadásul nem is költekezett túl az ország a válság előtti időszakban: a költségvetés rendszeresen többlettel zárt, ami 2007-ben meghaladta a GDP öt százalékát is, az államadósság pedig a 33 százalékos szint alá csökkent. Ez azóta a visszaesés hatására alaposan megváltozott: az államadósság 2014-ben már megközelítette a GDP 60 százalékát, és várhatóan tovább emelkedik a következő években, az éves hiány pedig jóval 2 százalék fölé nőtt. Ez az adósságnövekedés pedig már az EU rosszallását is kiválthatja, hiszen a maastrichti kritériumok 60-as adósságplafont írnak elő az eurózóna tagállamai számára.
Túl sokat keresnek                                                                             „A finn gazdaság négy párhuzamos sokktól szenved” – mondta Erkki Liikanen, a finn jegybank elnöke korábban a Business Insider-nek. Hanyatlik a Nokia és az ország papíripara, most mennek nyugdíjba egy nagyon nagy létszámú generáció tagjai, magasak a munkaerőköltségek, amik versenyképtelenné tették a gazdaságot, és az orosz válság is érzékenyen hatott az exportra. A 2008 utáni öt év alatt 42 ezer állás szűnt meg az iparban, és 53 ezer az elektrotechnikai szektorban, ami jelentős veszteség egy ötmillió lakosú országban.
 Nehéz döntések előtt állnak
Emellett a nyugdíjakhoz is hozzá kell nyúlni, itt a reformot már megtárgyalták, de az új törvények megalkotása még várat magára. Pedig egyre nagyobb szükség van erre: Finnországban az egyik legmagasabb Európában az idősek aránya, a 65 éven felüliek majdnem egyötödét teszik ki az ország lakosságának, és bár a gazdaság teljesítménye még mindig 5 százalékkal alacsonyabb a válság előtti szintnél, a jóléti juttatások nem csökkentek ilyen mértékben.
Vágni pedig van miből: az OECD adatai alapján Finnországban rendkívül magasak, majdnem elérik a GDP 60 százalékát az állami költések. Ezzel a finn állam arányosan többet költ, mint bármelyik másik skandináv állam, az eurózóna 50 százalék körüli költéseit pedig messze lekörözi.
Így nem marad más hátra, mint a megszorítás: Finnország, ami a költségvetési szigorúság egyik fő szószólója volt az eurózónában, többek között Görögország helyzete kapcsán, a következő öt év folyamán hatalmas, 10 milliárd eurós megszorítócsomagot készül végrehajtani. A terv tavaly ősszel máris országos sztrájkhoz vezetett, és kérdés, hogy középtávon elég lesz-e a strukturális problémák megoldására.

fekvése

Finnország köztársaság. A parlament (eduskunta) egykamarás. A 200 képviselőt négy évre választják. A miniszterelnök 1995 óta Paavo Lipponen, a Szociáldemokrata Párt elnöke. A legutóbbi választásokon, 1999-ben kilenc párt jutott be a parlamentbe. A finn kormány az elmúlt nyolc évben a politikai konszenzusra épült, így 1995 óta "szivárványkoalíció" irányítja az országot. Jelenleg a szociáldemokraták, a konzervatívok és kisebb baloldali pártok alkotják a kormánykoalíciót. A konszenzus ellenére kisebb nézeteltérések előfordulnak a kormányon belül. 2000-ben a konzervatívok kifogásai ellenére fogadta el a finn kormány az EU Ausztria ellen bevezetett büntetőintézkedéseit. Mivel azonban az Osztrák Szabadság Párt kormányra kerülése miatt bevezetett szankciókat a közvélemény is erősen bírálta, Lipponen folyamatosan a szankciók feloldását sürgette Brüsszelben. A kormánykoalíciónak eredetileg tagja volt a Zöld Párt is. A zöldek azonban 2002 májusában kiléptek a kormányból, mert a parlament jóváhagyta az ötödik finn atomerőmű megépítését.
A köztársasági elnököt hat évre választják, és legfeljebb két egymást követő cikluson keresztül töltheti be egy ember a tisztséget. Az elnök 2000 óta Tarja Halonen, aki megválasztása előtt a külügyi tárcát vezette. Halonent az elnökválasztási kampány során több bírálat is érte az Ausztria elleni szankciók elfogadása miatt. A szankciók bevezetése után Halonen támogatottsága három nap alatt 14 százalékkal csökkent, később azonban mégis ő kapta a szavazatok többségét.
A finn törzsek által lakott területeket az 1100-as években foglalták el a svéd hódítók. Finnország területe 1323-ban a Svéd Királyság része lett, majd 1808-ban az oroszok szállták meg. Az orosz megszállás idején lett a tartomány központja Helsinki.
Az 1890-es évek legvégén II. Miklós orosz cár meghirdette Finnország eloroszosításának politikáját. A köztársaságot 1919-ben kiáltották ki. 1939-ben Finnország semlegesnek nyilvánította magát, azonban a szovjet csapatok az év novemberében betörtek az országba. Ezzel kezdetét vette a téli háború, melynek végén, 1940-ben Moszkva megszerezte a finn területek 10 százalékát. 1944-ben a Vörös Hadsereg újra megszállta az országot, újabb finn területek kerültek szovjet fennhatóság alá, és a finn kormánynak több millió dolláros háborús kártérítést is fizetnie kellett a Szovjetuniónak. A két ország ellenségeskedését az 1947-ben megkötött békeszerződés zárta le.
Finnország 1955-ben belépett az ENSZ-be és az öt skandináv ország által alkotott Északi Tanácsba. 1973-ben kereskedelmi egyezményt kötött az Európai Gazdasági Közösséggel. Finnország a Szovjetunió összeomlása után, 1992-ben kérte felvételét az Európai Közösségbe. Az ország 1995-ben lett az EU tagja. 2001-ben belépett a Schengeni Egyezménybe.

Növény és állatvilág

Növény és állatvilág
Növénew york és állatvilág Your name Finnország növényvilága fajokban meglehetősen szegényes. Egészen délen keskeny sávban oközép-európai jellegű vegyes lombhullató erdő díszlik. Az ország legnagyobb részén tajga nő, az orosz tajga folytatása. A legészakibb területeken megint csak keskeny sávban állandóan fagyott talajon tundra él. Az ország 60%-át egybefüggő erdőségek fedik. (Svédországban ez az arábig apple fifty nine%, Németországban 25%,Magyarországon 17%.) A globális felmelegedés nyomán az ország tajgája több mint harmadával bővülhet. Finnország állatvilága viszonylag gazdag. Az emlősök közül sixty seven faj él ezen a vidéken. A nagyobb ragadozóok már jórészt kipusztultak, ugyanakkor rengeteg róka, kisebb prémes állat tenyészik az északi vidékeken. Jelentősen nagy, és vadászható is a medve- és a farkasállomány. A jávorszarvasok száma a one hundred fifty 000-et is meghaladhatja, évente 30-forty 000 egyed kilövését engedélyezik. A rénszarvas az északi vidékek legfontosabb háziállata, vadon él az év legnagyobb részében. A tavak halban gazdagok, csuka, sügér, lazac a horgászok zsákmánya. Történelem. ) TÖRTÉNELEM: Átfogó kutatások eredményeképpen az archeológusok megállapítottáokay, hogy a mai Finnország területét a kőkorszak alatt kezdték el lakni, a jégkorszak utolsó jegének elolvadása után. Régi skandináv mondáok és egyes történészek (mint például a dán Saxo Grammaticus vagy az arab Al Idrisi) szerint Finnországnak már a svéd uralom előtt is voltak királyai. Finnország közel seven hundred éves kapcsolata a svéd királysággal 1154-ben kezdődött, a kereszténység és Erik svéd király révén. 1808-ban I. Sándor orosz cár elfoglalta Finnországot, ami egy autonóm nagyhercegség lett egészen 1917 végéig. 1917. December 6-án, röviddel a bolsevik forradalom után, Finnország kikiáltotta függetlenségét. Finnország 1920-1940 Finnország 1920-1940 1918-ban az ország átvészelt egy rövid, de keserű polgárháborút, amely sok évre előre okayörvonalazta a hazai politikát. A II. Világháború alatt Finnország okayétszer is harcolt a Szovjetunió ellen: az 1939 és 1940-es évek oközött lezajlott téli háborúban (egy kis segítséget kapott Svédországtól) és másodszor 1941 és 1944 között (Németország jelentékeny segítségével). Ezt követte a Lappföldi háború 1944 és 1945 oközött, amikor Finnország visszavonulásra kényszerítette a németeket az országból. 1947-ben és 1948-ban a Szovjetunió olyan szerződések aláírására okényszerítette Finnországot, amelyek értelmében jelentős mértékű területi engedményeket kellett tegyen. A II. Világháború után Finnország mintegy ütközőzónaként létezett a Szovjetunió és a nyugati országok oközött. 1991-ben, a Szovjetunió összeomlása után Finnország is szabadabb lett, 1995-ben belépett az Európai Unióba. Finnország növényzete és az állatvilága Az ország területének 70%-a (23 millió hektár) erdő. A legfontosabb fafajtáok: erdei fenyő (mänty), lucfenyő (kuusi), big appleírfa (koivu). Finnországban sok bogyó terem, a legismertebbek: vörösáfonya (puolukka), mocsári hamvas szeder (lakka), tőzegáfonya (karpalo), fekete áfonya (mustikka). Európa egyik legnagyobb epertermesztő (mansikka) országa Finnország. Finnországban 220 madárfaj él, a leggyakoribb a pinty (peipponen) és a füzike (pajulintu). A finnek nagy becsben tartjáokay a halakat, az országban 36 eredeti halfaj él. A legismertebb folyami hal a lazac (lohi), tavi hal a sügér (ahven) és a csuka (hauki), a legfontosabb tengeri hal a hering (silakka). A leggyakoribb ragadozó állatok: helloúz (ilves, kb. 900 darab él még), medve (karhu, 500), farkas (susi, 150), rozsomák (ahma, a hundred). A legfontosabb erdei vadak: jávorszarvas (hirvi), nyúl (jänis), vadkacsa (sorsa), süketfajd (metso) és the big appleírfajd (teeri). Finnország egyik legismertebb állata a félvad rénszarvas (poro). Lappföldön 7600 rénszarvastenyésztő él, one hundred fifteen 000 km2-en gazdálkodnak. Okét fókafaj is él a finn vizekben: a szürke fóka (harmaahylje, belőlüok még mintegy 4500 darab van) és a saimaai fóka (norppa, 900). Finnország "nemzeti madara" a hattyú (joutsen). A világörökség része Finnországban Rauma óvárosa (a XIV–XVIII. Század okayözött épült); Suomenlinna (1748–1791); Petäjävesi régi temploma (1764); A verlai gyármúzeum (1878). # robots.txt generated by freeseotools.sitowebinfo.com User-agent: Googlebot Disallow: User-agent: googlebot-image Disallow: User-agent: googlebot-mobile Disallow: User-agent: MSNBot Disallow: User-agent: Slurp Disallow: User-agent: Teoma Disallow: User-agent: Gigabot Disallow: User-agent: Robozilla Disallow: User-agent: Nutch Disallow: User-agent: ia_archiver Disallow: User-agent: baiduspider Disallow: User-agent: naverbot Disallow: User-agent: yeti Disallow: User-agent: yahoo-mmcrawler Disallow: User-agent: psbot Disallow: User-agent: yahoo-blogs/v3.9 Disallow: User-agent: * Disallow: Disallow: /cgi-bin/ Sitemap: http://finn1.xyz https://www.facebook.com/share.php?u=http%3A%2F%2Fhavifix.gportal.hu%2Fgindex.php%3Fpg%3D37063614

mit kell tudni róla

Főváros : Helsinki Hivatalos uniós nyelv(ek) : finn, svéd Az Európai Unió tagja : 1995. január 1. óta Pénznem : euró (az  euróövezet...