A finnek rendre a „jó országok” lista élbolyában szerepeltek, idén pedig egyenesen elsők lettek. Ünnepelni viszont csak finnes visszafogottsággal lehet, mert néhány területen kissé hűvös az ország és a nagyvilág viszonya.
A finnek mentalitását elemezgettük már egy komoly-humoros, hétköznapi-mély útmutató segítségével. Összesen tizenöt pontban vázoltuk, hogyan lehetünk finnebbek, a megállapítások egyike-másika pedig csípős volt, mint a lappföldi tél. Mondjuk ez:
Kerüljük a szemkontaktust! Ha már mindenképpen szóba kell állni egy idegennel, legalább ne nézzünk a szemébe! Nézzük a cipőnk orrát, aki pedig nagyon nyitott személyiség, nézze a beszélgetőpartnere cipőjét!
Máskor pedig a finnek új könyvtáráról a beköltözés jutott eszünkbe, amivel jól ráéreztünk, hogy a finn lélekre egy nagyon csendes, alapvetően nem beszélgetésre optimalizált tér rezonál a legjobban. Talán sztereotípia. Talán túlzás, sarkítás. Másfelől nem zörög a rebarbara, azaz valami igazság biztosan van a fenti mondatokban – és erre már egzakt bizonyítékot is fel tudunk mutatni.
Az idei „jóország-index” Finnországot hozta ki világelsőnek. Többek között a tudományos teljesítményt, a jólétet, a globális stabilitáshoz való hozzájárulást, a kiberbiztonságot, a sajtószabadságot mérő számok segítségével alakult ki a ranglista. Nem egy ismeretlen szervezet kezdeményezéséről van szó: az első helyért járó díjat Timo Soini külügyminiszter a davosi Világgazdasági Fórumon veheti át. Finnország győzelmét egy csendes profi magabiztos sikereként könyveljük el, csakhogy van egy apró bökkenő… egy másik fontos listán, az ott dolgozó külföldiekkel való viszony alapján Finnország az utolsók közt végzett.
Társasági élet és barátkozás szempontjából rendre a világ legrosszabb helyei közé sorolták Finnországot az újonnan odaérkezők.
Vagyis a több ezer megkérdezett expat szinte képtelen barátkozni a helyiekkel, akiket Európa „legracionálisabb és legtávolságtartóbb” embereinek festenek le.
A „jóország-indexet” 2015-ben indították útjára, abban a szép reményben, hogy felhívja majd a nemzeti kormányok figyelmét arra, miként tehetik az egész emberiség számára hasznossá az országukat. Éppen ezért a jó öreg GDP helyett új mérőszámokat kerestek, így kerültek a képbe a fentebb sorolt kritériumok, amelyeket közgazdászok, tudósok, döntéshozók közösen határoztak meg.
Finnország idén először lett első, ugyanakkor a korábbi három szezonban is a top tízbe került. Az új bajnok a „jólét és egyenlőség” kategóriában szerepelt a legjobban, amelyet a nemzetközi segélyekhez való hozzájárulással, a működőtőke-kiáramlással, a szabadkereskedelmi politikával, illetve a külföldön dolgozó ENSZ-önkéntesek arányával mérnek.
Másfelől a harmatgyenge barátkozási rátán kívül a „nemzetközi béke és biztonság” kategóriában is alulteljesített Finnország: csak 51. lett a 151 vizsgált országból. Ennek fő oka, hogy Finnország továbbra is jelentős fegyver- és megfigyelési technológia-exportőr, amivel nyilván kevéssé járul hozzá a világbékéhez.
Ha még nem lenne eléggé árnyalt az összkép, a rangsor további problémákat is feltár, mint a magas megélhetési költségeket, valamint a korlátozott szabadidős lehetőségeket, amelyek miatt ráadásul mind nehezebb szocializálódni. Kikapcsolódási lehetőségek tekintetében Helsinki a világ egyik legdrágább városa, de nyilván dolgoznak a problémán, mert az nem új keletű.
Mindezek ellenére az index „tiszteletreméltónak” tartja az ország szereplését a nagyvilág színpadán, mi magunk pedig szívesen lennénk továbbra is kicsit finnebbek, akkor is, ha most ehhez hozzá kell tenni, hogy nem fegyverexportra gondolunk, hanem mondjuk a szaunázásra, a nolla kabinra vagy az északi fény csodálásra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése